Nes.Wellness

Tanulj meg bízni magadban

2009.11.23

Ahhoz, hogy vissza tudd szerezni a belső erődet, és igazán önmagad lehess újra, először is meg kell tanulnod bízni a képességeidben, hinni önmagadban, és meghallani a belső hangot. Ha ez sikerül, meglátod, minden a vágyaid szerint alakul, és megtalálod a boldogságodat.

Mindannyian sóvárgunk az után, hogy megtapasztaljuk magunkban a teljességet, az egység vagy az összetartozás érzését. Akkor tudjuk átélni a legnagyobb teljességet és egységet, amikor hagyjuk, hogy egyszerűen csak legyünk azon a ponton, ahol érzelmileg éppen vagyunk, elfogadva érzéseinket, körülményeinket. Ez a békesség állapota.

Álljon itt néhány meditációs gyakorlat és néhány tanács.

Állj meg néhány percre, és végezd el a következő gyakorlatot, hogy megleld végre a belső békédet.

Gyakorlat – Csendmeditáció

Helyezkedj el kényelmesen, csukott szemmel, egyenes háttal, talpaidat a padlóra helyezve, vagy lótuszülésben, kezeid nyugodjanak lazán az öledben. Vegyél néhány mély lélegzetet, hagyd ellazulni a testedet, majd engedd, hogy légzésed felvegye saját természetes, nyugodt és könnyed ritmusát. Figyeld, ahogy a levegő áthalad az orrodon. Minden figyelmedet ide fókuszáld!

Miközben kizárólag a légzésedre akarsz koncentrálni, talán azt veszed észre, hogy rengeteg „fecsegés” folyik az elmédben. Nem gond. Egyszerűen csak vedd tudomásul. Majd lépésről lépésre emelkedj felül a fecsegésen. Hagyd, hogy légzésed segítsen mind mélyebbre hatolni tudatodban. Belégzésnél érezd, hogy jelen tudatsíkod talaja megnyílik alattad, kilégzéskor pedig egyszerűen lebegj alá a következő mélyebb, nyugodtabb tudatszintre. Folytasd ezt mindaddig, amíg el nem érkezel az abszolút csend és nyugalom állapotába. Lehet, hogy a külső „fecsegés” számtalan rétegén kell keresztülhaladnod, mielőtt végre elérkeznél e helyre. Nem gond. Ne aggódj amiatt, hogy mennyi időt vesz igénybe. Csak folytasd a lélegzést, és hatolj egyre mélyebb és mélyebb szintekre. Miközben egyre mélyebb szintekre lebegsz, észre fogod venni, hogy egyre nyugodtabbnak, koncentráltabbnak, biztosabbnak érzed magad. Érezheted, hogy megnyílik a szíved. Megnyílsz önmagad előtt, és eléred lényed esszenciáját. Bár a felszínen sok a fecsegés, minél mélyebbre hatolsz, annál nagyobb csend vesz körül. Lebegj egy ideig, és amikor meditációdat teljesnek és befejezettnek érzed, nyisd ki a szemedet.

Határtalan lehetőségek rejlenek mindennapi, pillanatról pillanatra megélt életünkben. A következő öt lépés vezet ahhoz, hogy kifejlesszük magunkban a képességet a Szellem hangjának meghallására, és ezáltal véglegesen elérjük belső békénket:

Út a Szellem hangjához és a belső békéhez

1. Spirituális ébredés: a tudat megnyitása az Egyetemes Erő létezése előtt, mely minden létező teremtője és fenntartója.
2. Önfeltárás: elindulás lényünk isteni esszenciájának feltárásához és megismeréséhez vezető úton.
3. Blokkok eltávolítása: azoknak az érzelmi blokkoknak, belső ellenállásoknak és félelmeknek a felismerése, tudatosítása és feldolgozása, melyek megakadályoznak bennünket abban, hogy teljesen tudatára ébredhessünk isteni mivoltunknak és a lényünkön keresztül áramló szüntelen Szeretet áramnak.
4. Intuitív fejlődés: az intuitív elmének, mint a Szellem, a Szeretet, Isten és a Nagy Misztérium egyik aspektusának kifejlesztése.
5. Önátadás: teljesen alávetjük magunkat a Szellem útmutatásainak. Ez az önátadás egyáltalán nem passzivitást jelent. Aktív folyamat, mivel határozottan emelkedett tudatállapotban vagyunk, érzékeljük a Szellem útmutatásait, és hozzáállásunkon, tetteinken keresztül megfelelő módon reagálunk rá.

Ezeken a lépéseken természetesen nem szükséges egymás után vagy adott sorrendben haladnunk át. Mindenkinek meg vannak a maga sajátos tapasztalásai, ezért lehet, hogy valaki a második lépéssel kezdi, aztán tér rá az elsőre, és így tovább.

Bárhogyan is közelítesz az információkhoz, próbáld meg nyitott és friss elmével és szívvel tenni azt. Engedd el előzetes elképzeléseidet azzal kapcsolatban, hogy minek, hogy kellene lennie – hogyan kellene viselkedned, gondolkodnod, vagy érezned az olvasottakra vagy az élményekre reagálva. Azonban ne feledd: a kényelmetlen érzés nem minden esetben jelenti azt, hogy meg kellene hátrálnod.

Az önvizsgálat

Ha nem szabadulsz meg a gyötrő gondolatoktól, hiába ülsz bele egy nagy kád illatos fürdővízbe, gyújtasz gyertyákat, ismételgetsz magadban pozitív megerősítéseket, és kényezteted magad minden elképzelhető módon. Amint kihúzod a dugót, és kiszállsz a kádból, újra ugyanolyan rosszul érzed magad, hiszen a gondolatok visszatérnek, hogy tovább kínozzanak. Olyan ez, mintha csapdát állítanál valakinek, csakhogy az áldozat önmagad vagy.

Tegyél fel néhány fontos kérdést magadnak.

Mitől félsz? Miért szégyenkezel? Kire neheztelsz még mindig – miközben tudod jól, hogy senkire sem kellene? Mi az, amit nem vagy képes megbocsátani magadnak? Az önvizsgálat nem manipuláció.

Önmagad szeretetének akadályai

1. Amit a világon a legjobban szégyellsz

Jó kiindulási pont lehet, ha megkeresed, mi az, amit a világon a legjobban szégyellsz. Ez beletelhet egy kis időbe. Az ember ugyanis annyira titkolni próbálja ezeket a dolgokat, hogy még önmaga előtt is leplezi őket, és közben a méltóságának megőrzésével kapcsolatos szólamokba kapaszkodik, míg a gondolatai továbbra is vadul cikáznak akörül, milyen szörnyű és megbocsáthatatlan dolgokat tett a múltban. A titkok mindig önvizsgálatért kiáltanak. Mindaddig nem lehetsz szabad, amíg rejtegetni próbálsz valamit. Így lehet, hogy végül azokból a dolgokból, amiket a világon a legjobban szégyellsz, az élet legnagyobb ajándékai kerekedhetnek.

Gyakorlat – Amit a legjobban szégyellek

Szép lassan menj végig a következő lépéseken. Meglehet, hogy az indulás egy kicsit nehéz lesz. Ne feledd, hogy rajtad kívül soha, senkinek nem kell látnia, amit most leírsz. Mindezt magadnak csinálod, úgyhogy légy olyan őszinte és bátor, amennyire csak telik tőled. Épp most készülsz a szabadság egy újabb szintjére lépni.

Első lépés
Fogalmazz meg egy egyszerű , rövid állítást, ami így kezdődik: „A világon azt szégyellem a legjobban, hogy ________________________”. Például: „A világon azt szégyellem a legjobban, hogy elhagytam a gyermekeimet.”

Második lépés
Írd le, hogy szerinted mit jelent ez az állítás! Például: „Elhagytam a gyermekeimet, és ez azt jelenti, hogy borzasztóan rossz anya vagyok. Hogy sohasem fognak megbocsátani nekem, és hogy ha az emberek rájönnének, megbotránkozva menekülnének tőlem, és soha többé nem akarnának barátkozni velem. Hogy a gyerekeim egészéletükben sérültek lesznek, és ugyanolyan rossz szülő válik belőlük, mint amilyen én vagyok.” Készítsd el a saját listádat!

Harmadik lépés
Vizsgáld meg egyenként a listádon szereplő állításokat. Például: „Borzasztóan rossz anya vagyok” Tedd fel magadnak a négy kérdést vele kapcsolatban. „Igaz ez? Tökéletesen biztos vagyok benne, hogy ez igaz? Hogyan reagálok, ha elhiszem ezt a gondolatot? Ki lennék nélküle?” Végül fordítsd meg. Ha sikerült alaposan felülvizsgálnod az első állítást, rátérhetsz a másodikra, és így tovább. Kérdezz, és keresd meg a saját igazadat! Használd úgy a kérdéseket, mint egy-egy mély meditációt tedd fel őket, és várd meg türelmesen szíved válaszát.

Ne siess! Ne hidd azt, hogy máris tudod a választ, még akkor sem, ha azelőtt már vagy százszor végiggondoltad az adott állítást. Egyáltalán nem biztos, hogy az, amiben évekig hittél, megegyezik azzal, ami most, a jelen pillanatban leginkább igaz a számodra. Sőt, könnyen lehet, hogy az aktuális válasz meglepetésként ér majd vagy egyenesen sokkolni fog. Nem baj, mindenképpen keresd meg a választ, ami igaz a számodra – bármi is legyen az. Bármennyire is nehéz megfordításokat találni, mindenképpen keress három okot, amiért az állítás ellenkezője legalább annyira igaz, mint az eredeti. Például: „Nem is vagyok borzasztóan rossz anya, mert amikor a gyermekeim betegek voltak, mindig odafigyeltem rájuk, és soha nem felejtettem el a születésnapjukat.”

Ha a legsötétebb titkodat megkérdőjelezed és megfordítod, rájössz, hogy minden, amiről úgy gondoltad, hogy abból következik, valójában nem feltétlenül igaz. Ez az utazás lehetővé teszi az elme számára, hogy más igazságokat dobjon a felszínre – olyanokat, amelyek a jó oldaladdal kapcsolatosak. Rá fogsz jönni, hogy nincs semmi, amit rejtegetned kellene önmagad elől. Az igazság az, ami felszabadít.

Gyakorlat – Amit nem akarok, hogy tudjanak rólam

A legtöbbünk hosszú, mentális listát vezet arról, hogy mit nem akar más emberek tudomására hozni saját magával kapcsolatban. Mi lenne, ha megkérdőjeleznéd ezeket a gondolatokat?

Első lépés
Készíts listát azokról a dolgaidról, amelyekkel kapcsolatban nem szeretnéd, hogy egy bizonyos ember vagy akár az egész világ tudomására jussanak.

Második lépés
Fordítsd meg! Olvasd el újra, amit írtál, de most kezdd úgy a felsorolást, hogy „A következőket szeretném, ha tudnák rólam…” Félre ne értsd, ezt nem kell elmondanod annak a személynek, akire gondolsz, de saját magadnak igen. Vedd észre, ha bármelyik megfordítás legalább annyira igaz, vagy igazabb az eredeti állításnál. Olvasd fel ezt a listát védekezés és magyarázkodás nélkül.

2. A megbocsátás

Ha nem bocsátunk meg másoknak, magunknak sem tudunk megbocsátani. Ez persze nem egyértelmű. Ha neked sem az, akkor próbáld ki a következő gyakorlatot.

Gyakorlat – Bocsánatkérő levél

Első lépés
Gondolj valakire, aki nagyon megbántott. Írj neki levelet, mégpedig úgy, hogy követed az alábbi utasításokat. Ne feledd, a levelet sohasem kell postára adnod, kizárólag magadnak írod. Gondolj három dologra, amivel te sértetted meg őt. Kérj tőle bocsánatot miattuk. Kérdezd meg, mivel tehetnéd jóvá. Aztán keress három dolgot, ami miatt hálás vagy neki, és mondj köszönetet értük. A levelet zárd a következő sorral:”Szeretlek”.

Második lépés
Most fordítsd meg a levelet és fogalmazd át úgy, mintha magadnak írtad volna. Talán tudod, milyen nagy megkönnyebbülés, ha megbocsátasz valakinek – hogy milyen csodálatos megszeretni valakit, akit korábban az ellenségednek tartottál. Ez a lépés a felfedezésről és a megbocsátásról szól: ez esetben azonban önmagaddal kapcsolatban kell megtenned. Légy türelmes, amikor a megfordítást végzed, és fedezd fel ártatlan, kedves, félreértett énedet. Gyengéden lépj túl azokon a részeken, ahol a megfordítás nem működik, és koncentrálj azokra, ahol igen. Olvasd fel a levelet magadnak, és gondold végig, miben igaz, amit írtál.

3. Megbékélni a kritikával

Ha valóban szabad akarsz lenni, a másoktól kapott kritika számodra ajándék. Ha egy bírálat hallatán megsértődsz, vagy a legkisebb ösztönzést is érzed arra, hogy védekezni kezdj, az azt jelzi, hogy valamit még nem fogadsz el, vagy nem szeretsz önmagaddal kapcsolatban. Ez az a részed, amit el akarsz rejteni. Mi a legrosszabb, amit mások mondhatnak rólad? Hogy erőszakos vagy? És mondd, valóban az vagy néha? Akkor igazuk van, nem? Vagyis a legrosszabb dolog, ami történhet, hogy megmondják neked az igazat. Hát nem ez az, amit akarsz? Bármit is mondjanak rólad, ha ideges leszel tőle, te szenvedsz az adott pillanatban. A stressz pedig mindig azt jelzi, hogy ideje felülvizsgálnod a gondolkodásodat.

Mire jó a kritika?

A védekezés a háború első lépése. Ha azt mondod nekem, hogy irigy, elutasító, kemény, rosszindulatú és tisztességtelen vagyok, azt válaszolom: „Köszönöm, kedvesem, én is látom, hogy mindez meg van bennem, úgyhogy igazad van. Mondj el nyugodtan mindent, amit velem kapcsolatban látsz, és segíts, hogy jobban megértsem magam. Általad ismerem meg önmagam. Nélküled hogyan is vehetném észre azokat a kellemetlen tulajdonságaimat, amik láthatatlanok? Te vezetsz el önmagamhoz. Ha rosszindulatúnak látsz, az nekem egy lehetőség, hogy magamba nézzek és felfedezzem, mi történik velem. Valóban rosszindulatú voltam? Ha igen, rájövök. Amikor olyat mondasz, ami védekezésre késztet engem, egy gyöngyszemet mutatsz nekem, amely bennem van és arra vár, hogy felfedezzem.

Ha nem vesztegeted tovább az energiádat mások elfogadásának keresésére, megnyílhatsz a kritika előtt. Úgy tekinthetsz rá, mint ajándékra, és beláthatod, hogy nem kell azonnal ugranod, hogy megcáfold vagy védekezz ellene!

Byrom Katie –
Szükségem van a szeretetedre – Vagy mégsem?
Édesvíz Kiadó

"Abban mindenki egyetért, hogy a szeretet csodálatos – kivéve, amikor borzalmas. Egész életünket ennek az érzésnek a bűvöletében töltjük: keressük, igyekszünk megtartani, vagy próbáljuk túltenni magunkat az elvesztésén. Ha viselkedésünk mögé nézünk, nem kell nagyon mélyre ásnunk, és két alapvető mozgatórugót találunk: az elfogadást és az elismerést. A legtöbb ember kisgyermekkorától kezdve arra fordítja energiái nagy részét, hogy fáradhatatlanul hajszolja ezeket. Egyre újabb és újabb módszerekkel próbálja elérni, hogy a többiek észrevegyék; hogy tetsszen nekik, lenyűgözze őket, és megszerezze a szeretetüket. Mintha csak erről szólna az élet. Idővel a keresés olyan állandóvá és megszokottá válhat, hogy meg sem kérdőjelezzük többé.

Ez a könyv közelebbről szemügyre veszi a szeretetért és az elfogadásért folytatott emberi vesszőfutást, hogy megmutassa, mi az, ami működik, és mi az, ami nem. Segít, hogy boldogabb légy a szerelemben, és eredményesebb mindenféle emberi kapcsolatodban. Amit most megtanulsz, elégedettséghez vezet, legyen szó nagy szerelemről, futó kalandról, házasságról, munkáról vagy barátságról."

Újabb átütő jelentőségű könyvében Byron Katie ismét segít, hogy megkérdőjelezhessünk mindent, amit életünk során a szeretetről és az elfogadásról tanultunk. A húsba vágó kérdések által villámgyorsan átláthatjuk, mennyire hamisak a közkézen forgó nézetek, beleértve a mítoszt is, amely a szeretetet szükségletként állítja be. A könyvben vázolt módszer segítségével a szerző megmutatja, hogy ha meglazítjuk és kibogozzuk a csomókat, amelyek a mindannyiunkat gúzsba kötő, szeretetért, elfogadásért és elismerésért folytatott küzdelem hálóját tartják, eljuthatunk az igazi szeretethez, és kezünkbe vehetjük saját boldogságunkat!