Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nem mondhatom el SENKINEK elmondom hát MNDENKINEK!

2009.09.08

 

Ez a gondolatsor, hogy elindult bennem a napok, -mit napok!-, inkább hónapok, évek óta tartó politikai botrányok sorozatainak legújabb hírei (egyik pl. a BKV „Végtelen történet”e a sok eltékozolt milliárdról) és a hétfőn (szeptember 7-én) történt események hatása.

 

Tegnap egy óvodában tartottam volna meghirdetett előadást a „új típusú gyermekek”ről .

Arról, hogy miért születik egyre több „normálistól eltérő tulajdonságú”, különleges képességű, néha „betegnek” felcímkézett kisgyermek.

Hogyan lehet felismerni és különbséget tenni, hogy különleges, kiemelkedő képességről, vagy netán már betegségről beszélhetünk?

Hogyan foglalkoztassuk és tápláljuk őket mind szellemileg, mind testileg?

Milyen külön odafigyelést, speciális fejlesztést igényelnek?

Mit jelent számukra az élet, és mit jelent számunkra az étel allergia? Ezt hogyan előzzük meg, és ha már kialakult hogyan segítsük a tünetmentessé tételét?

 

Ez a soknak tűnő téma szorosan kapcsolódik egymáshoz. Komoly kutatások, elemzések mutatnak rá, hogy mi bennük a közös, és hogyan függnek össze ezek a közös pontok.

 

A megbeszélt időpontban ott voltam, és legnagyobb döbbenetemre a kitett plakátok eltűntek a bejáratról és a folyosóról. Egyetlen szülő sem érdeklődött, amit kicsit hihetetlennek tartottam.

Két fiatal, kedves óvónő próbált segíteni. „Összevadásztak” öt anyukát három csoportból, akik azért tudtak maradni, mert párban érkeztek, és az apukák vitték haza a gyerekeket.

Baráti beszélgetés alakult ki rövid idő alatt, melyre felváltva az óvónők is be-benéztek-

Alapjában véve sikeres volt a délután ezen része. Azután a két óvónő és én is „dorgálást” kaptunk a vezetőnőtől. Ők, amiért segítettek, én pedig azért, mert szerinte „nem lehet ilyen globálisan össze vissza gondolkodni”.

Én csak összezavarok mindenkit. A szülők enélkül is le vannak terhelve. Miért akarok az ő óvodájában reformokat bevezetni, és különben is az óvónői különb képzést kapnak igazi szakemberektől, mint amikről most én itt beszéltem.

 

Bevallom a döbbenettől nem tudtam mit is mondjak hirtelen. A legszívesebben megkérdeztem volna, hogy mi a fenét keres ebben a pozícióban. És milyen jogon dönt ő mások nevében?

Milyen jogon ítélkezik mások felett? Milyen jogon veszi el a szülőktől az informálódás, a fejlődés lehetőségét, ezzel beleszólva az ő általa vezetett intézménybe járó gyermekek sorsába?

És első sorban persze miért nem tartotta be a megállapodásunkat, vagy ha meggondolta magát, akkor miért nem szólt, hogy ne menjek? Ezzel megspórolta volna a sok kellemetlenséget.

 

Na, mindegy ebből megint tanultam. Egy újabb lecke arra vonatkozólag, hogy a konzervatív, idősebb korosztály mennyire nehezen áll át az új dolgokra (tisztelet a kivételeknek, akikkel szintén találkoztam már, ami jó hír). És nem tudomásul veszi, hogy a ma gyermekei másképpen fejlődnek, más tulajdonságokkal születnek, mint kb. 20 évvel ez előtt vagy még régebben, hanem saját maguk elleni merényletként kezelik ezt a másságot, a fejlődést.

Mindig azt mondom nem kell, hogy elfogadják, amit állítok, de mielőtt lenéznek, lejáratni igyekeznek, annyi fáradtságot vegyenek, hogy utána néznek a mondókámnak. És nem csak a munkatársnőiket járatják kötelező képzésekre, hanem néhányat saját maguk is elvégeznek.

 

 A hiperaktív, idegrendszerileg érzékeny, allergiás, egyéb testi-lelki zavarral élő gyermekek nem az ő bosszantásukra születtek meg!!!

 

Ezek azok a vezetők akik az íróasztaluk mellől vagy lebetegedve, vagy kihalva adják helyüket a fiatalabb, esetleg nagyobb tudású kollégáiknak. Nagy többségük magánéletében nem túl sikeres, és nem túl boldog, ezért kell egy hely, ahol megmutathatják az értékeiket. Ez a hely pedig a munkahelyük.

 

És amilyen lent, úgy fent” Ez vonatkozik az élet bármely területére; egészségügy, oktatás-, nevelés, fiatalok, idősek, különleges igényű gyermekek és felnőttek (autista, különböző szindrómás, értelmi és testi fogyatékkal élők stb.), politikai-, közéleti szférák. Még sorolhatnám. Döbbenetes, hogy az elmúlt több évtized alatt születtek semmire sem jó reformok (időközben kiderült, hogy a már bevált még tudott működni, az új jó sokba kerül és nem használható semmire), ötletbörze szerű törvények, határozatok, melyeket a születésük pillanatában elavultnak, módosításra szorulónak ítéltek meg már azok is, akik létre hozták őket. Nagy cégeket tönkretevő, mindent saját haszon reményében eladó, alsó- középső-, és felső vezetők jó sok pénzért teszik a „dolgukat”, és hizlalják tovább a családi vagyonkát ilyen-olyan formában, hogy még az unokának is jó legyen.

Azokkal viszont igen keveset törődnek, akikből a tekintélyes anyagi javaikat felhalmozták.

MLM iskolákban, csoportépítő tréningeken tanítják az amerikai álmot, jó sok pénzért!

Mi a legfőbb tanítás 100% az össznép. Ebből 80% termeli meg a 20% nyereségét, ebből 20%-ból 80% már egészen jól él, de a 20% 20%-a igazán gazdagszik. És Te fiam, vagy lányom ide kell, hogy tartozzál, mert enélkül senki vagy. Csakhogy ha az sok ember, aki nem tud kikerülni a 80%-ból egyszer nem akar idetartozni, hanem fel szeretne kerülni a legfelső 20%-ba, és ő már nem kap rá módot, mert csak hazugság, ámítás, önámítás az amivel találkozik, akkor kezdődik a legfelső 20% hanyatlása.

De jó a közmondás: „Amíg van lószar, van veréb is.”, ezért még működget a rendszer.

 

Most, aki hálózatos munkával keres sok pénz az most mindjárt elkezd fújolni, köpködni rám.

De, ha őszinte önmagához és a maga környezetében tájékozódik, látni fogja, hogy igazán magasra tőkével és kapcsolatokkal tud szárnyalni. Van egy-két kivételes ember, aki a „maga erejéből lesz naggyá”, de ha utána nézünk, akkor mögöttük is ott áll egy jó mentor, aki a saját tőkegyarapodása érdekében nyújt segítséget.

Erre most azért fordítottam néhány gondolatot, mert az életünk területe egy-egy hálózat. Család, munkahely, közlekedés, politikai, egészségügyi, iskola és egyéb rendszerek. Függünk egymástól, alá és fölérendelt szerepeket játszunk kevés vagy sok, vagy nagyon sok jutalékért.

Ez most kicsit sarkítva van. Egyetérteni sem kell vele, de érdemes elgondolkodni rajta.

 

Nem régen láttam egy filmet, aminek a címe a Protokoll volt. Szórakoztató, mégis nagy igazságokat feltáró film. Javaslom megnézni. A legjobb mondata, amit szabadon idézek, mert pontosan már nem tudom:

Ha neked 10 centért el akarnak adni egy gyémántot, és ezt te megveszed, akkor bizony te vagy a hibás. Én vettem egy egész bányát ennyiért.” „Minden népnek olyan vezetői vannak, amilyet megérdemel.”

 

Az más kérdés, hogy a tudatlanság nem mentesít a hülyeség, a rossz döntés alól. Hívhatjuk nyerészkedőnek, szemétnek és egyéb jelzővel elláthatjuk, aki minket megvezet, vagy nyerészkedik. De bizony „Az alkalom szüli a tolvaj.” Ő észrevette és kihasználta a gyenge pontunkat, a tudatlanságunkat. Ezért legnagyobb saját bűn a tudatlanság és a lustaság. A belenyugvás abba, hogy ami nem jó az úgy is maradjon.

Mindig mindenkit arra ösztökélek, hogy élete bármely területén (egészség, család, karrier, szellemi és anyagi javak területe) keressen, kutasson, tanuljon, szerezzen tapasztalatot, mert ez visz előre.

EZ AZ ÚTJA A FEJLŐDÉSNEK!!!

A beletörődés a mai korban depresszióhoz, súlyos megbetegedésekhez vezet!

És lehet bármekkora vagyonunk, sok pénz a bankszámlánkon, az elvesztegetett éveket, élményeket, egészséget semmilyen pénz nem adja vissza.

Aki pedig szegény annak is harcolnia kell a fennmaradásért, és találjon bármilyen örömforrást, ami nem engedi belezuhanni a közönybe, az utálatba, a gyűlöletbe.

 

Tegnap először nagyon dühös lettem, aztán pedig szomorú. Hogyan vegyem fel a harcot a „NAGYTESTVÉRREL”, ill. annak befolyásával. Ami segít, az a hitem abban, amit csinálok!

Tudom, hogy szükség van arra az információs tevékenységre, tanfolyamra, amit meg tudok tartani.

 

Most a végére néhány szép idézet, hogy megerősítsem az életigenlést.

 

 

A világon ma a legfontosabb dolog a teljes

és maradéktalan őszinteség az élet dolgaiban.

Az emberek

mindenfelé azt hiszik, hogy lóvá tehetik az életet, de

ebben súlyosan tévednek, mert ez lehetetlen.

Az életet

nem lehet átejteni... Légy őszinte az élettel szemben,

amikor mérlegre teszed önmagad.” (Saint Germain)

 

 

 

 

Aki nem kockáztat semmit, az nem csinál semmit.

nincsen semmije, az élete is semmi, és semmi sem

lesz belőle.

Lehet, hogy így elkerülheti a bánatot és a szenvedést,

de ugyanakkor megfosztja magát az esélytől, hogy

tanuljon, gyarapodjon, érezzen, változzon,

növekedjen,

szeressen és éljen. Megfosztja önmagát a saját

szabadságától. Mert csak az lehet igazán szabad,

aki

mer kockáztatni.” (Anonymus)

 

 

 

Az vagyok én minden kapcsolatban, ami fonál a

gyöngysoron, amelyre a gyöngyszemeket fűzik.”

 

 

 

A gyermek a családi háromszögnek az alapja,

amelyen a szülők kapcsolata és egymás iránti szeretete

nyugszik. Egy családban a férj és a feleség két olyan

különálló individuum, aki egész életükre elkötelezték

magukat egymás mellett. Amikor azonban születik egy

gyermekük, a háromszög két szára egy közös alapra kerül,

még jobban megerősítve a házassági köteléket közöttük.

Ettől kezdve a házasfelek felelősek a gyermek iránt, és

ennek kapcsán az egymás iránti felelősségérzetük is

fokozódik.

EGY GYERMEK AZ ANYA ÉS AZ APA EGYÜTTES FIZIKAI,

SZELLEMI, ÉRZELMI ÉS LELKI ENERGIÁINAK A PRODUKTUMA,

ezért olyan erős kötelék alakul ki a gyermek és a szülők között,

amelyet SOHA NEM LEHET ELSZAKÍTANI.” (Baba Hari Dass)

 

A mai korban kevesebben házasodnak és élettársi közösségben vállalnak

inkább gyermeket, de ezekre a párokra ugyanez vonatkozik.

Kép 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép 

 

 

 

 

 

 

 

A szeretet olyan gyümölcs, amely minden évszakban

egyformán érik és érlelhető. Ez a gyümölcs mindenkinek érik,

bármiféle megkülönböztetés nélkül.

A szeretet rendszeres meditáció, intenzív belső élet, valamint

kellő alázat és áldozatvállalás útján mindenki számára elérhető,

megvalósítható. (Teréz Anya)

Kép 

 

 

 

 

 

 

 

Kép