Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fent-lent, mint a hullámvasúton

2009.04.06

"Ismeretlen kór", mely először a lelket zúzza össze, de később a testet sem kíméli.

Hónapok óta nemcsak a gazdaság van válságban, hanem az emberek is /szerintem ez inkább már években datálódik/.

Ki érti ezt? Ma is elgondolkodtam a véletlenen és a sorson.

Az én példámon keresztül szeretnék tanítani. Ez a történet évek óta pereg, és mint egy hullámvasút fel-le száguld az a kocsi, melyben utazom.

Ma majdnem belevesztem a fájdalomba és a tehetetlen dühbe. Ebből látszik, hogy "emberből" vagyok. Feltettem az életem egy célra, de már hosszú évek óta mintha megvilágítatlan labirintusban tapogatoznék faltól-falig, és néha illúzióként kapok néhány méter szabad teret.

Az életem célja, hogy /tudatos/ szülőket segítsek egészséges családhoz!!!

Mindenkinek érdemes meggyőződnie élete lehetőségeiről, valamint az ehhez felhasználható képességeiről. A kisgubancoknak és a nagyobbaknak is oka van, de megtaláljuk az okát, és egyéni megoldást kínálunk, amelyben a kollégáimmal együttműködve minden segítséget megadunk.

Minden ami emberekkel kapcsolatos nem egyszerű, mert pénzügyi, gazdasági hierarchiák érdekei nyomják el a "mást", az újat. Azért nyomják el a haladást, mert nem áll érdekükben a valódi család, az egészség megőrzése, az önálló, szabad, gondolkodó ember. Miért? Szerintem mindenkinek van erre a kérdésre válasza.

Közel 3-4 éve egyhelyben topogok. Vannak kutatási eredményeink, referenciáink, egy konkrét megoldó módszerünk, amelyet teljesen egyedi módon, teljesen személyre szabottan lehet alkalmazni. És nem kell senkinek /intéznények, szervezetek/.

Nem fogadnak vezető pozicióban lévő emberek, akinek a feladata a gyermekek oktatása, nevelése és a gyermekeket tanító pedagógusok felkészítése. Vajon miért? A közigazgatásban, az oktatásban a gyermek és ifjúsági szekcióban a gondolkodás mód nagyrésze a látszaton alapszik. Azon, hogy lehetőleg minél több pénzt összeszedjenek fejlesztés címén, aminek tetemes része kifolyik a semmibe.

Kevés jut a hátrányos helyzetű rétegek felzárkóztatására, a speciális nevelési igényű gyermekek fejlesztésére-képzésére, és a valóban jó szakemberek bevonására. Még mindig a "ki-kinek a kije", ismerőse, barátja, "tőkéstársa", azaz a kapcsolati és a pénzügyi tőke dönt.

Már az óvódában megpecsételődik a "más" gyermekek sorsa, mert az óvónénik nincsenek felkészítve hogyan bánjanak a különböző temperamentumú, különböző érdeklődésikörű, különböző testi és lelki fejlettségű gyermekekkel. Sérül a gyermek és sérül a szülő, és főleg a családi kapcsolatok terhelődnek.

VAN MEGOLDÁS! Lehet segíteni minden gyermek tehetségének fejlődését, hogy ne a kudarcokon bukdácsolva sérült felnőtt legyen belőle. Ne váljon depresszióssá, ne "másoktól" várja a megbecsülést, hanem önbizalommal telve, önismerettel rendelkező, tudatos kamasz és egészséges, boldog családot teremtő felnőtt váljon belőle!!!

10 napja fekszem vagy teszem a dolgom lázasan. Hallgatom a rádiót, nézek a tv-ben egy-egy hírblokkot esténként. Sokszor nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, mert olyanokat látok és hallok beszélni, akiknek az interneten, publikus oldalakon elolvasva, az eddigi "szakértői tevékenysége" meglehetősen nagy károkat okozott már. Ők ott vannak a toppon magas fizetésért, már megszerzett szintén nem kevés felhalmozott "vagyonkájukkal" és ők döntenek.

Az én nagy tudású kollégáim és még biztosan sok jobb sorsra érdemes ember küzd a napi -szó szerint- betevőért. És olyan bürokrata vezetőkkel kell u.n. megbeszélésen résztvenni, aki nem látja át még a saját vezetése alá tartozó rendszert sem. Nincs térlátása, nincs összképe, nem tud globálisan gondolkozni és egoizmus magas iskolájában szerzett diplomát. Ezek az emberek azok a "falak", melyeken nem is tudom ki tud rést törni.?

Nem értem ezeket, és szeretnék válasz kapni! Bár közel sem biztos, hogy valaha is fogok. Amint nagyban, úgy kicsiben sem működik egyetlen terület sem. Ugyanaz a mutatvány folyik minden szinten.

És csoda-e, hogy amikor már évek óta hivatalból hivatalba, vezetőtől vezetőig járom az utam, több tucat személyes beszélgetés, több tucat email után, meddő, eredménytelen "viták" szövevényében, csak a sötétsében verem bele a fejem a falba. Abban a bizonyos labirintusban, tele akadályokkal, csoda-e, hogy belebetegszem.? És biztosan tudom, hogy nem vagyok vele egyedül!

Van megoldás? És vajon mi az? Hogyan tovább, - nem ezen az úton- ?

VÁLASZT VÁROK!!!

Vagy inkább kérjek támogatást és jó sok pénzt? De kitől? és hogyan?

VÁLASZT VÁROK!!!  Mint ahogyan sokan mások is!!!

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.