Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pihenek és gondolkodom

2009.08.03

Annyira érdekes és felgyorsult a világ, hogy nem lehet immáron követni. Olyan hatalmas az információ áramlás gyorsasága, és az információ mennyisége,  hogy kiválasztani sem tudunk melyik a "miénk". Ömlik a sajtóból, a tv-ből, a rádióból, a beszélgetések során a partnereinkből. Ez az áradat nem enged egy pillanatnyi megállást sem. A minősége is megváltozott. A hírnek már csak a tragikus események ismertetése számít.

Ez a helyzet valójában egyre inkább arra ösztönöz, hogy megállni, elmélyedni egy dologban, nem fontos, sőt kevés. A tájékozottság NEM egyenlő a tudással. Ez a horizontális szélességű információ tömeg, mélyen hat az életünk minden területére. A gyermekek nevelésétől kezdve a munkahelyi beilleszkedésig, a nézetünk kialakításáig, és ez nem a leghelyesebb irányba tereli a véleményünk formálódását. Ugyanis nem hagyja, hogy saját utunk legyen, ha nem egyezik meg a közízlésével, a tömegekével, a reklámok által dikált divatéval.

Ma már aki egyéniség és egy területen elmélyedve kutat, valamint eredményt szeretne elérni, ha bizonyos csoportok  édekeit sérti, nem jut sehova. A vertikális gondolkodási forma segíti elmélyedni az ember egyéni fejlődését, de a mai korban az emberek egyáltalán nem befogadóak, mert az agyuk, az érzelmeik túlterheltek. A sokk, aminek kialakult rendszere van, naponta több írányból bombázza az érzékszerveinket. És végképp gátlója a fejlődésnek.

Miért e hosszú bevezető? Nos, elutaztam pihenni, és arra törekedtem, hogy kivezessem magamból a feszültséget a fejemből, az izmaimból, a sejtjeimből. És amikor különböző gyakorlatokat végeztem, ápoltam a testemet és lelkemet, játszottam az állatokkal, sétáltam, beszélgettem, finomat ettem, rájöttem, hogy egyre több dolog jön felszínre az elműlt éveim történéseiből. Kellemes és kevésbé kellemes szituációk. Elgondolkodtam az "eredményeken"; az enyémen és a körülöttem élőkén. Valójában minden ember arra törekszik, -tudatosan vagy tudatalatt-, hogy élete során valamilyen területen maradandót alkosson.

Vannak szakaszok, amikor hiába teszünk meg mindent, amiről maximálisan tudjuk, hogy jó, mégsem jutunk előbbre. Míg más nem csinál sok dolgot, mégis eredményeket ér el. Vannak, akik csodát várnak, amely jöhet kívülről  /leginkább ezt várjuk, de nagyon!/ és ritkább esetben jöhet belülről.

Sokszor vannak gondolataink a világ, a Földünk megmentéséről, de olyan nagy erők tesznek keresztbe szándékainknak, hogy a saját kis életünkben sem teszünk semmit. Kérdés miért? minek? .. amire csak akkor kaphatunk választ, ha adunk időt megpihenni, és erőfeszítéseket tenni elsősorban ÖNMAGUNK MEGVÁLTÁSÁÉRT.

Ismerem személyesen és hallomásból színészek, sportolók, intézmény vezetők, politikusok és hétköznapi emberek betegségeit, beteges szokásait, beteges gondolatait, amelyek nemcsak saját, de környetükben lévő és a rájuk bízott emberek életét is tönkre teszik!!! Ők meglehetősen KONZERVATÍV elveket vallanak, de a szó hátrányos jelentésében.

Mi a megoldás? Az egyik gondolatom, hogy tanításal, előadásokkal, foglakozásokkal már óvodás kortól érdemes lenni megtanítani a gyermekeknek, szüleiknek, tanítóiknak, tanáraiknak, hogy a megváltozott világban, megváltozott fejlődésű új társadalmi rendben hogyan tudjanak helyt  állni. Egyébként a jelenleginél is síralmasabb élet vár ránk/rájuk.

További megoldásokat, kiváncsiskodó kérdéseket várok mindenkitől. Remélem együtt váltjuk meg a világot, és ezáltal önmagunkat. A sorrend később változhat, de most még ... .

Hát, akkor vágjunk bele! Szabadságom után augusztus végétől tanfolyamot is indítok/indítunk.

ÖTELETIVEL, JAVASLATAIVAL ÉS CSELEKEDETEIVEL KERÜLJÖN BE A PROFIK CSAPATÁBA! És a tudást adja tovább, adja át!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.