Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tavaszi gondolatfolyam 3

2011.04.06

 

Kicsit térjünk vissza a közös meditációhoz. Hogy ez igazán sikeres lehessen minden résztvevőnek, egy adott időben, adott ideig és egy célra kell koncentrálni.

Pl. Japánra több felhívás érkezett egyéni emberektől, csoportoktól. Amit jó kezdeményezésnek tartok, és minden olyan felhívás közel áll a gondolkodásmódomhoz, ami a közösség erejével konkrét célért tesz.


Ami fontos, hogy az együtt meditáló, együtt imádkozó közösségnek a határozott célon kívül, a célhoz vezető utat is érdemes kijelölni. Egyébként olyanok az emberek, mint egy csoport, aki elindul kirándulni, de nem határozzák meg az útvonalat, ezért összevissza kószálnak az erdőben.

Lesz, aki eltéved, és lesz, aki előretör, és természetesen lesz, aki lemarad. Ezért káosz van, mint akkor amikor csak „úgy” Japánért meditálunk, de miért is? Az emberek egészségéért, a katasztrófa megszűnéséért, az állatok és növények pusztulása utáni regenerációért? És még lehet sok más, és ha csak „úgy” Japánért meditálunk nincs egységben a gondolat. Akkor mindenki egyéni gondolatának megfelelően gondol valamire és arra koncentrál. De mi van akkor, ha több ember másra gondol? Akkor az erő szétforgácsolódik és nem lesz hatékony a meditáció, nem lesz eredményes amiért létrejött.


Nincs rossz meditáció, csak gyenge hatásfokú. Annak is szerepe van, aki úgy érzi, hogy nem tud meditálni, mert az a „csepp” energia, amit ő képvisel, mint energia, maga lehet az óceán.

És lehet, hogy a változás elindulásához pont az a „csepp” kell, amit hozzá tud adni.


Japán emberek fegyelmezettsége példa értékű lehet életünk minden területén. Igaz az őt élőkben évszázadok genetikai kódja képviseli azt az erőt, amely szerint a közösség előbbre való, mint az egyéni törekvés, mint az egyéni cél. A „magyar virtus” óriási egot birtokol, mert a „jót cselekvés” is gyakran önös érdekből indul ki., mert a figyelemfelkeltése, az elismerés kivívása a cél; a tudatalatti önelégült ego kielégülése.

„Én jót cselekszem, figyeljetek rám, dicséjetek meg, ismerjetek el, jutalmazzatok meg, barátkozzatok velem és szeressetek! Ja, és legfőképpen beszéljetek, írjatok rólam!”



MÁS:

Kedves Barátaim, Ismerőseim és Ismeretlen Látogatóim!


Szeretném kívánni, hogy legyen nektek is sokszor néhány percetek, órátok magatokra; Írásra, olvasásra, zene hallgatásra, napozásra, egyedüllétre, gondolkodásra, álmodozásra.

Bármi olyan cselekvésre, hobbira amiből fel tudtok töltődni, amiből erőt tudtok meríteni.

Tudjátok állni a hétköznapok nehézségeit, és tudjatok az adott pillanatnak örülni.

Ehhez azonban az kell, hogy felfogjátok, hogy vannak „csak” pillanatok, amik boldoggá tesznek, és ezeket a pillanatokat észrevegyétek, és ezekben a pillanatokban boldogok tudjatok lenni.


A megélt élményeket soha nem veheti el semmi, és senki. Nem vesznek el, mint a fizikai, anyagi javak. Esélyt kapsz arra, hogy akár az álmaidat is megvalósíthasd, beteljesíthesd.

Észre tudod venni az apró teljesüléseket, így hamarabb éred el a nagyobbakat is. Az elégedettség, a feltöltődött állapot sikeressé tehet életed több más területén is. Ha csak a „nagydolgoknak” tudsz örülni, akkor lehet, hogy hamarabb kiégsz, mint azt eléred. Megéri?


Mindennek ára van! Ezért vigyázz vágyaiddal, mert mire megkapod amit akarsz, rájössz, hogy valójában nem is ezt akartad. Esetleg nem úgy kapod meg, ahogyan akartad, és amikor „nyakadba szakad, és marad” nincs alku; visszaadni nem lehet.

Kérted? Megkaptad! Tiéd? Megfizetted az árát! No, és megérte?!

>Legyél vidám, ha vidám tudsz lenni, és amikor lehetőséged van vidámnak lenni; a NEVETÉSNÉL kevés jobb dolog van a világon (számomra a másik az ölelés).

>Mindig annyit adj magadból, amennyit mindig adni tudsz.

>Töltekezz, töltődj fel, hogy adhass másoknak, hogy feltölthess másokat. Legfőként szeretteidet ne hanyagold el. Saját mikrokörnyezeted (család) helyzetét erősítsd.

A család a társadalom legkisebb sejtje, ha az rendben működik, rendben működik a társadalom; erős, egységes, egészséges.

Sajnálom, hogy ez nálunk nincs, mert szét vannak zilálva a családok. Nincs meg a rangjuk, tisztességük, az egymás iránti tisztelet, megbecsülés.


Erre az „apró egységre” kéne koncentrálni és rendszeresen, közösségben meditálni.

Ettől erősebb lenne a társadalmunk, hatásosabb lenne a Földünkért történő meditáció is.



Valami miatt nem értjük egymást;

Vannak közös szavaink, de mást jelentenek egy-egy ember számára. Más genetikai kóddal érkezünk e Világra, és más a belső-külső környezetünk,amiben élünk, ami éltet, ami belénk ivódik már a fogantatás pillanatától fogva. Készen kapott programok, érzetek, megoldások, sejtjeinkbe programozott információk formájában aktiválódnak. Nehéz felülírni, felülbírálni az őseink lenyomatait (heted íziglen öröklődik, apák bűneiért fiaik lakoznak stb.).

Minden rezgés és ez a rezgés a családi dinasztiákon át „nevel”; beivódott szokások, gondolkodás mód. Ezek alapvetően meghatározza gyermekkorunkat, elgondolásainkat, még a lázadásainkat is.

Továbbá meghatározza a felnőtt életünk alapjait.

Elfogadása esetén követjük a szülői példát, ellenérés esetén lázadunk, és mégis a kódok miatt az adott pillanatban ugyan úgy cselekszünk, mint őseink. Kevés kivétellel 180 fokos fordulatot veszünk és az addigiak teljes ellenkezőjét cselekedjük meg = KITÖRÉS!


KITÖRÉS:

> Szülői ház elhagyása fiatalon; szembefordulás, ellenszegülés

> Vágy<>gátlás, menni<>maradni Melyiket válasszam? = ÖNMARCANGOLÁS


A mai újkor gyermekei inkább mennének, járnák a saját útjukat, de nincs meg az a szülői háttér, amely elengedné, amely felkészítve engedné el, amely biztonságot kínálva támogatná, amely felnőtthöz méltó gondolkodással támogatólag bajában, lázadásában is mellé állna, és úgy terelgetné, hogy a szárnyát bontogató fiatalnak előnyére váljon.


Ennek ellent mondani látszik, hogy kitolódott a tényleges érés időszaka. Sokszor 20 éves fiatal felnőttek is abszolút gondoskodásra szorulnak. 30 évesen még nem alapítanak családot, és egyre többen nem is akarnak. És egyre többen nem is akarnak leválni a szüleikről, nem akarnak önállósodni, mert az felelősséggel, és az élet fenntartási költségeinek megteremtésével járó feladat, nehéz falatnak bizonyul.

Ki tudja ezt megfizetni? Ki akarja ezt megfizetni?

Mi ez kényelem vagy önállótlanság?

Mi ez reménytelenség vagy önfeladás?

A lányok önállóbbak vagy a fiúk?


Ahogyan a Földön bekövetkezett a pólusváltás, úgy a nemek között is. Mindinkább felcserélődni látszanak bizonyos szerepkörök. Alapvetően ez nem lenne baj, de az univerzális energetikai rend, a természet törvényei szerint igenis nagy baj!

Az ember az a teremtmény, aki mindent önmaga képére akar formálni; nem törődve, és nem betartva az őselemek, a természeti energiák szabályait, semmibe véve az összefüggéseket, semmibe véve az egyetemes tudást.

Akár milyen fejlettnek, erősnek, okos tudósnak hiszik magukat bizonyos emberek, embercsoportok

a természeti törvények felülírása nem megy, mert a természeti erők pillanat alatt elsöpörnek bennünket; semmivé teszik alkotásainkat, a legerősebbnek, a legellenállóbbnak tűnő épületeinket


Büntetlenül nem lehet kontárkodni!!!


Minden ember arra született, hogy valami maradandót alkosson. És ezt meg is tudja tenni!

Még akkor is meg tudja tenni, ha nem mester-ember, nem kerül újságok címlapjára, nincs hírverés, ováció körülötte.

A személyes lélekfejlődés adja az alkotás milyenségét, az alkotás nagyságát (nem a méretére gondolok). Ha megoldasz egy számodra nehéznek tűnő feladatot; meggyógyulsz egy betegségből, felneveled rendben a gyermekeidet, vagy beszélsz valakivel, akinek ezzel jó irányba változtatsz az életén (amit lehet, hogy sosem tudsz meg).

Ezek apró dolgok, mégis életműnek, alkotásnak számít!!!


Biztos vagyok abban, hogy TE IS ALKOTTÁL MÁR NAGY DOLGOT ÚGY, HOGY ÉSZRE SEM VETTED!

 

Néha gondolkozz el ezen és örülj az adott „kisnagy” pillanatnak. Örülj az „alkotás pillanatának”!

Még akkor is, ha hamar elmúlik a pillanat, állj meg ebben a nagy rohanásban, és teremts egy újabb „alkotást”.


 

A mappában található képek előnézete Tavaszi gondolatfolyam képei